Sok embert megbűvölt már a hold, köztük engem is. A kelták például azt tartották, hogy ha valaki sokáig nézi a holdat, annak leesik az ujja. Kicsit morbid, bevallom én is próbáltam már hosszan bámulni azt az igéző fehér kört mikor éjjel bevilágított a szobám ablakán, de szerencsére (vagy sajnos) nem tudtam bebizonyítani ezt a régi hagyományt. Lehet, hogy csak a keltákra vonatkozik...?

De nem csak a keltáknak voltak ilyen mai szemmel kissé furcsa ötleteik. Pl. a magyarok (népmeséből szedtem) ellentétbe állították a Nappal, a hidegségnek volt a szimbóluma. 

A HOLD asztrológiai szimbóluma két egymásba érõ, különbözõ sugarú körív, amely egy konkáv grafikai ábrát hoz létre. A Hold a személyiség-tudat rejtett, ellenõrizhetetlen és finom: érzékeny és befolyásolható (önkéntelen információ- befogadó) részét testesíti meg. A Hold a kollektív tudattalannal kapcsolatban álló individuális tudattalan lelkivilágot, és így mindazt a bennünk rejtõzõ (mágikus) erõt és hatalmat jelöli, amely életünket fenntartja és irányítja, anélkül hogy azt különösebben irányíthatnánk, befolyásolhatnánk, akaratunkkal, racionális értelmünkkel. Mindezek által a nõies, nyugalomhoz és intimitáshoz ragaszkodó, kötõdni és oldódni vágyó belsõ lelki életünket testesíti meg, asztrál- érzékenységünket tehát, aminek köszönhetõen tudattalanul állandóan kapcsolatban állunk a létezés más lényeivel és más létformáival. Végsõ soron az önkéntelen információ befogadási, információ átalakítási és visszatükrözési képességünket, valamint a tudattalan kreativitásunkat. Ezért az anyaság, a, szaporodás, növekedés, gazdagodás, a tágulás, vagyis a teremtésben való közvetlen (az embernél: hús - vér színtû részvétel princípiumát, testesíti meg. Az egyéni horoszkópban az anyához, nõknél az anyai állapothoz, az anyaság szelleméhez való önkéntelen és öntudatlan viszonyulást (vágyat, ragaszkodást, vagy elutasítást, önkéntelen irracionális félelmet) jelzi.