A t� t�nd�re

�jszaka volt. A holdf�nyt mindent beragyogott, mintha az eg�sz l�that�r ez�stb�l lenne. Hi�ba, az �j kir�lyn�je, a hold, mindig alaposan kitesz mag��rt. De ez a csoda, mintha k�sz�l�d�s lenne valami sokkal fontosabb esem�nyre, valami ritk�ra, elb�v�l�re. A apr� holdt�nd�rek sz�trep�ltek a leveg�bel, �gy hallatszott kacag�suk, mintha apr� csengetty�k sz�ln�nak. Minden olyan t�k�letes volt. Az �g tiszta �s a csillagok kiv�ncsian ragyogtak. A hold b�szk�n �lt a tr�nj�n �s a t�nd�rek is k�r�je gy�ltek, a t�d�rek-a l�nyai. Sz�l se j�rt, �s a term�szet mintha megdermedt volna: k�v� v�lt, dr�gak�v�.

Mikor �jf�l lett, h�rtelen mozg�s t�madt a t� t�k�rsima sz�n�n. Az �j ragyog�s�ban �lom sz�llt mindenre �s akkor szel�den, kecsesen kiemelkedett a v�zb�l a t� t�nd�re. Megfordult, megr�zta mag�t, de nem v�zcseppek, hanem k�nnyek potyohtak r�la �s gy�nggy� v�ltak, a t� �rzi �ket m�ig is. Senki nem l�thatta �ratlan gy�ny�r�s�g�t, csak a csillagok �s a hold.

Csend uralkodott mindenen... az �mulat var�zsa sz�llt a leveg�ben.

�, ha tudt�k volna, hogy nem sz�p nap a mai: akkor l�tt�k utolj�ra a t� t�d�r�t.